Dzsessz a hátsó szobából Sisso (2009-04-28 14:39:13) A Balázs József Quintet zenélt a Jelenben hétfő este a Butaság enciklopédiájának bemutatója és az Opál színház performansza után. A holland kolónia jól érezte magát. Az a kisebbik fele is, aki dzsessz szobában szórakozott. Most, hogy ennyiszer jártam a Jelenben, a hősi múlt jutott eszembe, amikor Amszterdamban még létezett a Siló, a foglalt épület, a Patapo nevű kalózrádió, és egy farkaspunk kommuna lakhelye. Hátul volt egy foglalt kocsma, amely teljesen olyan volt, mint a Jelen, kivéve, hogy egy kikötőre nézett, sirályok hangoskodtak előtte, rendre ide tértünk meg az Anna Frank házból jövet, munka után. Jó kajákat ettünk, beszélgettünk, iszogattunk, bambultunk, miközben a háttérben halkan szólt a dzsessz, vagy valami akkoriban divatossá váló house zene. Szóval mégsem a múlté mindez, hiszen a jelenben történik és ugyanúgy vidám holland nyelven beszélnek körülöttem. Matthijs van Boxsel butaság tudós is maradt mulatni estére, mire visszatérünk a Space színház után, de Jaap Scholtent a budán élő holland írót is látni még, valamint az Opál színház teljes társulata a Tricepsz nevű, kissé elhízott éhezőművésszel az élen ott mulat. A dadaista és patafizikai délután romjai. Közben már szól a csak látványra dadaista Balázs Elemér, Balázs József, Czikovsky Gábor, Lakatos Krisztián, Zana Zoli zenekar. Olyan dzsessz tanszakból kiugrott szabad, környezetbe olvadó, andalító muzsikát játszanak, ami inkább meditatív, mint felkavaró. Mintha nem is lennének jelen, csak azért, hogy elrepítsenek a gondolatainkba, vissza a múltba valahova, egy zongora mellé egy bárba, laza, kötetlen futamok, persze jól tudjuk, hogy megszerkesztett részek mentén. Nekem pont ez a szabad dzessz nem a műfajom, nem tudok kötetlen lenni zenére, szeretem a meghatározó, vivős ritmusokat, amikre mozdul a láb, de erre például pihenni tudok egy ilyen, kultúrálisan már rég az aranylövésen túli estén, egy durva fasirtos szendvics és kávé után. Sörök, füstök, kaják és az Opál asztalánál rákezd egy agresszív harmonika, amely a nagyteremben elnyomja a Quintet hangját, nagyszerűen szól, átmegyek, felébredek, aztán haza. De a fülemben maradt a csendesebb muzsika, arra alszom el. Holnap holland nap megint.