Ereszd el a hajómat Sisso (2009-04-24 14:49:30) Az amúgy is Joy Divison nosztalgiával terhes, filmnézős, beszélgetős délután, észrevétlenül ment át koncertes, nevetve vigadós őrületbe. A színpadon a Closer to Curtis, a De Staat és a J.D. Isolated nevű zenekarok játszottak, a hajógyomorban pedig a közönség csúfolta meg a nyolcvanas évek manchesteri koncertnépét, és a neves mozgásszínházak koreográfusait. "Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna." Egy egészen fiatal holland tribute zenekar indította útjára a gyönyört.  Joy Divisionnek minden számát pont ugyanúgy játszották, mint abban a bizonyos Corbijn filmben, a Controllban a "színész tánczenekar". Az énekes mondjuk nem ugyanúgy mozgott, azt nehéz is volna jól utánozni, kellene egy kis epileptoid hajlam, de azért visszatapsolta a közönség a Transmittert meg a  She's lost controll-t. Sokkal jobb így hallgatni régi, örökérvényű, sötét new wave zenét, mintha egy dj keverné, vagy otthon az ember egy CD lejátszóba nyomná be. Nem beszélve arról, hogy, amikor a punk nosztalgiában egymást gerjeszti a közönség, abból nagyon jó jelenetek lesznek. Példál én is azon kaptam magam, hogy Soma Mamagésával egyfajta neocsárdást táncolok és a többiek meg drukkolnak nekünk. Persze ez már kicsit később volt, néhány baráti italmeghívás és a Closer to Curtis zenekar fellépése után. Amikor három zenekar játszik egy este, vagyis maratoni a koncertprogram, akkor nem lehet erős a felütés, mert nem marad a végére energia. Szóval a konkrétan a Corbijn film hatása nyomán létrejött kopi zenekar még  viszonylagos nyugalomban idézte fel a legendás korszak melankólikus dalait, amelyekre olyna jól lehet táncolni, mintha egy cseppet sem volnának komorak. A jóval kreatívabb De Staat nevű, öt főből álló banda folyatta az estét. Valahogy emlékeztettek a Joy Division hangulatára, de azokra a zenei alapokra rápakoltak sokkal merészebb ritmusokat, ami persze nem azt jelenti, hogy híresebbek lesznek a példaképeknél,de energikusabbak az tény. A hollandok új kevdencei úgy nyűtték a gitárhúrokat, a billentyűket meg a dobot, mintha először és utoljára lépnének fel itt. Ettől aztán belengte a hajót egy jjófajta vibráció, a zenekar és a közönség tökéletes együttműködése lett belőle, vagyis punk táncház, újfajta csűrdöngölő. Na ennek a koncertnek a végére már elszabadult a pokol. Müller Péter és a J. D. Isolated nevű formációja zárták az estet, illetve a hajnalt. A hazai underground legenda közismerten Joy Division rajongó, és, hogy bálványa korát jóval meghaladta a zene csinálásban, azzal mi csak nyertünk, mert annyi kellemes zenei élményt szerzett már nekünk. Legutóbb például ezt. J. D. számokat hallhattunk már tőle a Sziget Fesztiválon is, más formációban, de most, világhírű dzsessz-zongoristánk, Szakcsi Lakatos Béla, akivel újabban dolgozik, is színpadra lépett vele. Ettől kapott egy jókora gellert az egész buli, mert csak állt, és tátotta a száját a közönség, hogyan lehet ennyire jól ezt a nosztalgiát dzsesszesen megközelíteni. Ünnepi hangulatot teremtettek, más rangos zenészek társaságában, egy remek fúvós szekcióval, mi pedig ünnepeltünk, mi mást is tehettünk volna. Hogy mit is? Hát, hogy élni jó. Jobb, mint halni itt. "Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen."