A 7 méterszer 7 méteres konténer kívülről ugyanolyan ronda, mint a többi, de belülről egy cannes-i mini mozi. Nem jártam még Cannes-ban, de ha mennék és ilyet találnék, azt mondanám, ez igen. Félhomály, lágy bézs plüss, bársonyfüggöny. A vetítővásznat úgy helyezték el, hogy ha a helyén egy ablak lenne a konténer falán, akkor ugyanazt látnánk: a moszkva téri népet. A kép webkameráról megy, majdnem élőben látjuk a konténeren kívüli világot, a 4-es 6-osra váró utasokat, a könyvesboltot és a valós időt mutató toronyórát a pózna tetején. A film a Nagy Bummtól a Nagy Reccsig tart, 35 percbe zanzásítva.

A sztori erős és egyszerű: mi az élet értelme, honnan jöttünk, hová megyünk stb. A válasz sokoldalú, de abból a könyvből való, aminek az a címe, hogy az ember állat. A Moszkva téren az ember nevű állatok sodródnak, mint a tenger fövenye. A Time Square-en is állatok élnek, a Kreml előtt is, ha a konténer éppen ott van. A filmet úgy rendezték, hogy bárhol, bármikor ugyanazt jelenti. A süppedő székből nézve kevéssé különbözünk a kombinók felől repkedő galamboktól, kóválygunk, arctalanok és értelmetlenek vagyunk. A kínaiul narráló, selymes hangú nő elmeséli nekünk, hogy jöttünk, láttunk és elmegyünk. MI porszemek vagyunk, TI jelentéktelenek vagytok, ŐK milliárdból egyek, az Ő szempillantása az egész, TE neked nem marad nyomod, ÉN kevés vizet zavarok. Arról egy magyarra fordított, feliratozott szó sem esik, hogy ez a szempillantás nagyon jó. Az öröm, éppen hogy, de lemaradt a filmről, mint a metrókijárat. Ha a webkamera 5 centivel jobbra nézne, rajta lenne. Pedig érdekelt volna. Mert a kijárat olyan érdekes. Az öröm olyan költői. És azt hiszem, ez költészet akart lenni. Az is lett. 1860-ban Baudelaire álmodott ilyeneket, ma Dries Verhoeven, holland rendező, aki nézőivel együtt üli végig a filmet, mert előtte azt mondta, ő is kíváncsi, ő se tudja, milyen lesz. Az Egy dög csak annyiban különbözik a The Large Movement-től, mint a lúdtoll a webkamerától. Hoppá! Én is benne vagyok. Ott megyek a többi nézővel. Nahát, de jó. Kicsit, mintha görbén tartanám magam, de feltűntem egy pillanatra az univerzumban, ahogy beléptünk a konténerbe, valaki titokban felvett.