Latin dzsessz, diszkós funk, blues-os betétek, kongaszóló, volt ott minden, ami a vidámsághoz kell, nem is bírta sokáig ülve hallgatni őket az igen vegyes összetételű közönség. A túristától, a dokkmunkáson át a rózsadombi ügyvédig bezárólag mindenféle népek keveredtek a Fogadóban rendezett koncerten, és először ücsörögtek, aztán fejet ráztak, toporogtak, míg végül mindenkit magával ragadott a színpadról lecsorgó őrület. A kávéjuk mellől is sorra álltak fel a nézők, hogy ritmusra kortyolgassanak a büfé karzaton.

Már a látvány is lefegyverző volt, ugyanakkor a nyakkendőhöz képest disszonáns, ahogy az első blikkre joviális, leszedált holland családapáknak tűnő zenészek nyűni kezdik a hangszereiket. Vidám kis film volt az egész. Szórakoztató zene, ugyanakkor komplex, mert nagyon sok féle zenei világból merít. Afrikai és dél-amerikai ritmusok, a hetvenes évek filmzéimnek hangulata, az acid dzsessz klubok ambientje és a reggae örömködés, rendre felbukkantak a koncert alatt. És valójában ismerősök a színpadról a figurák, többen azért jöttek el meghallgatni őket, mert a Szigeten az A38 Hajón, a Fonó Holland-Magyar Jazzfesztiválján vagy a győri Mediawave-en látták már őket valamikor.  

A folyton bohóckodó showman, szaxofonos, Benjamin Herman és a magában kacagó gitáros Anton Goudsmit már más formációkban is bizonyították nálunk, hogy nagy tudású zenészek, pontosak és kiszámítottak. Ők a csapat kemény magja, megszabják a hangirányokat, bár a Guineában kiképzett kongás-dobos Jos De Haas is nagy húzóerőnek tűnt, egészen autentikus figura. Az összhang tökéletes, bár nekem mondjuk nem esett volna rosszul, ha néha elszabadul a kiismerhetetlen káosz a hangszereik között.

A koncert hangulata aztán beállt egy állandó feldobottsági szintre, egy kicsit még ennél is feljebb volt, amikor Herman hosszas összekötőszövege után eljátszottak egy új számot, egy gyors boogie-t a világ leggyorsabb embere, a kínai zongoraművész, Lang Lang tiszteletére. Vidám hangulatú nóta volt, de a többi sem volt éppen szomorú, jól indult a hét annak, aki a New Cool koncertjén előtáncolhatott. Soha rosszabb bulit egy hetes megfeszített munka előtt. Látom magam előtt,ahogy a hivatalnokok, kicsit világosabb öltönyeikben emlékezetből dobolják a ritmust a projekt értekezleten az asztal alatt.